Csalán
Urtica dioica

A csalán az egyik legelterjedtebb gyógynövényük. Az egész ország területén előfordul. Széleskörűen felhasználható a gyógyításban. Legtöbb hatóanyag a gyenge , fiatal hajtásokban van, ezért különösen ügyeltünk arra, hogy ebben az állapotában gyűjtsük s szárítsuk.

A növény: 60-80 cm magas növény, merev tartású szárral, kúszó gyökérrel. Az egész növényen égető mirigyszőrök vannak. Levelei hosszúkásan szív alakúak, fűrészeltek, szintén mirigyszőrökkel vannak fedve. Kétlaki növény.

Hatóanyaga: urticol, urticolin, csersav, a mirigyszőrökön hangyasav, sók és vas nyomokban

Felhasználása: Vértisztító teák lényeges alkotóeleme. Teáját reuma, köszvény, cukorbetegség, magas vérnyomás, gyomor- és bélhurut ellen, valamint vértisztítóként, vizelet hajtóként isszák. Nagy segítséget nyújt a csalántea a tavaszi fáradtság legyőzésére, kimerültség, hiánybetegségek kiküszöbölésére.
Külsőleg aranyeres bántalmak ellen ülőfürdőként, bőrkiütésekre borogatóként, hajhullás és korpaképződés, valamint hajzsírosodás ellen mosósvízként használják.

Elkészítése
Fürdőként: 200g csalánt leforrázunk 1 l vízzel, majd a fürdővízhez öntjük. Egy fürdő húsz percig tartson.
Teaként: 10g csalánlevelet forrázzunk le 2,5 dl vízzel. 10 percig hagyjuk lefedve, majd szűrés után fogyasszuk. Napi két csészével. Vízhajtóként maximum hat hétig!

Egy kis érdekesség: Az indiai és nepáli konyha is behatóan ismeri a csalán kulináris hasznait. Dorsetben, Angliában pedig 1986 óta megrendezik a Csalánevő bajnokságot, bár ez egy hajszálnyit durvább alkalmazása a növénynek, itt ugyanis főzés nélkül, csípősen fogyasztják.
A versenyzők friss csalánszárakat kapnak, amiről nekik kell leszedegetniük a leveleket és nyersen megenni. Az adott idő alatt legtöbb levelet elfogyasztó versenyző nyeri a kupát. A furcsa hagyomány onnan ered, hogy egyszer két gazda így akart dönteni egy vitás kérdésben.

Felhasznált irodalom:
Dr. Oláh Andor:   A természet patikája Kossuth Könyvkiadó, 1989.
Rápóti Jenő- Romváry Vilmos:   Gyógyító növények Medicina Könyvkiadó, 1974.
Varró Aladár Béla:   Gyógynövények gyógyhatásai Black & White Kiadó, 1999.
http://mkh.valosag.net