Levendula virág
Levendula angistofolia

A Földközi- tenger mellékéről származik, hazánkban egyre inkább elterjedt félcserje . 1920-as évek közepén Bittera Gyula – korának neves gyógynövényszakértője – telepítette Magyarországon az első levendula ültetvényt, egyenesen Franciaországból hozott szaporítóanyaggal. Addig az országban csak a középkori kolostorkertekből volt ismert a levendula.

A növény: kb 50 cm magas növény hosszúkás, szála vagy lándzsás levelekkel, melyek 2-3 cm hosszúak. A virágok szaggatott vékony álfűzérben állnak.
Hatóanyaga: cseranyag,glikozida, szaponin, illóolaj.
Felhasználása: Számos gyógytea elengedhetetlen alkotórésze a levendula. A levendula virág teája enyhe idegrendszerre ható szer, görcscsillapító, erjedést gátló felfúvódást megszüntető hatása van. Ezáltal segíti az emésztést, csökkenti az ideg alapú gyomor- és bélbántalmakat, a stressz okozta magas vérnyomást, az alvászavarokat.

Elkészítése
Teaként: Közvetlen fogyasztásra készíthető forrázattal is és rövid ideig tartó főzettel is. Fontos az edényt fedni, hogy az illóolaj ne távozzon el.
20g szárított levendulát forrázzunk le 1 l vízzel. 10 percig hagyjuk lefedve, majd szűrés után fogyasszuk. Napi egy csészével fogyasszunk este étkezés után nyugalmunk megőrzése és a jó alvás érdekében.
Fürdőként: 100g levendulavirágot leforrázunk 2 l vízzel, majd a fürdővízhez öntjük. Egy fürdő húsz percig tartson.

Egy kis érdekesség: A középkorban a lányok Szt. Lukács napján levendula főzetet főztek, hogy megtudják ki lesz a szerelmük. A lányok párnáiba rakott levendula a szerelem ígéretével kecsegtetett, a fiatal házaspár pedig az ágy alá rakott egy csokor levendulát a szenvedély fokozására.

Felhasznált irodalom:
Dr. Oláh Andor:    A természet patikája Kossuth Könyvkiadó, 1989.
Rápóti Jenő- Romváry Vilmos:    Gyógyító növények Medicina Könyvkiadó, 1974.
Varró Aladár Béla:    Gyógynövények gyógyhatásai Black & White Kiadó, 1999.